HASZONÉLVEZETI JOG VAGY TULAJDONI JOG: MELYIK AZ ERŐSEBB? KINEK MIK A JOGAI?

A válasz megválaszolásához, a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog megértéséhez először is a tulajdonjoghoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tisztázására van szükség.

A tulajdonjoghoz kapcsolódó jogosultságok különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedése és a rendelkezés joga, amelyeket a tulajdonjog részjogosultságaiként szokás említeni.

A birtoklás joga alapján a tulajdonos a lakását birtokában tarthatja, vagyis kizárhat onnan bárkit, rajta múlik, hogy egyáltalán kit enged be oda. A birtoklás joga alapján a tulajdonos birtokvédelmet is élvez, ami azt jelenti, hogy a jog eszközeivel a lakásba bejutni kívánó, vagy jogellenesen ott tartózkodó illetéktelen személyekkel szemben felléphet.

Ismerjük a mondást: „Az én házam, az én váram.” A birtoklás joga általánosságban együtt jár a használattal, de nem kizárólagosan. A birtokos ugyanis jogosult a használatot másnak átengedni.

A másik részjogosultság tehát a használat joga, amely alapján a lakás tulajdonosa azon kívül, hogy sajátjának mondhatja az ingatlant, azt használhatja, abba be is költözhet, ott lakhat.

A hasznosítás és a hasznok szedésének joga alapján a tulajdonos megteheti például, hogy a lakást bérleti díj ellenében másnak biztosítja. Ezesetben a birtoklás és használat joga átkerül a bérlő részére.

A rendelkezési jog arra jogosítja a tulajdonost, hogy a lakást eladja, elajándékozza, tehát a tulajdonjogáról lemondva az ingatlant átruházza, vagy azt megterhelje, arra hitelt vegyen fel.

Természetesen a jogosultságokon kívül a tulajdonjoghoz kötelezettségek is társulnak, így a tulajdonosnak kell viselnie mindazon terheket, amelyek megtérítését mástól nem várhatja, illetve amelyek a tulajdonjogához kapcsolódóan terhelik. Ilyenek a tulajdonjoghoz kapcsolódó adók, illeték, egyéb költségek, de ilyen a lakást érintő olyan kár, amelynek a bekövetkezésével kapcsolatban senki sem felelős, azaz ilyen módon annak megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

A lakás használatához kapcsolódóan teherként jelölhetjük meg többek között a mindennapi használattal kapcsolatos költségeket (pl. víz, áram, gáz, csatorna, szemét, internet, biztosítás, közös költség díja), a lakás állagának megtartásához kapcsolódó felújítási és korszerűsítési költségeket (pl. elhasználódott beépített szekrény cseréje, gázkazán javítása, nyílászárók szigetelése).

A jogszabály nem véletlenül fogalmaz úgy, hogy a tulajdonos azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni. Gondoljunk a társasházi lakásra, ahol a felettünk lakó nyitva hagyja a vízcsapot a fürdőszobában és ezáltal eláztatja a lakásunkat. Ez a kár a lakást éri ugyan, de ezt végső soron a szomszéd fogja megtéríteni a tulajdonosnak, ugyanis az ő hibájából történt a káresemény, tehát van „valaki„, akinek a lakásban bekövetkezett kár felróható. Azon költségek fedezésére, amely olyan károkból származik, amelynek a bekövetkezéséért senkit sem lehet megtérítésre kötelezni alkalmazzák lakásoknál az ún. lakásbiztosításokat.

És akkor térjünk át a haszonélvezeti jogra!

A haszonélvezeti jog egy úgynevezett vagyoni értékű jog, amely jogszabály folytán vagy szerződéssel történő alapítással jöhet létre.

Jogszabály által jön létre a haszonélvezeti jog például akkor, ha az egyik házastárs meghal. Ekkor a túlélő házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson. Szerződéssel történő haszonélvezeti jog alapítás esetén a feleknek meg kell állapodniuk abban, hogy milyen időtartamra kötik ki a haszonélvezeti jogot. Természetes személy esetén ez az időtartam csak korlátozott lehet (azaz nem lehet örökre szólóan) és maximum a magánszemély haláláig szólhat (holtig tartó haszonélvezeti jog). Jogi személy esetében, ha adott esetben egy cég lesz a haszonélvező, úgy ez a határozott időtartam maximum 50 év, illetve, ha határozatlan időtartamot határoznak meg, a haszonélvezeti jog akkor is csak legfeljebb 50 évre állhat fenn.

Ingatlan esetén – a tulajdonjoghoz hasonlóan – a haszonélvezeti jog keletkezéséhez az is szükséges, hogy a jogosultság az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.

Fontos megjegyezni, hogy a haszonélvezeti jog nem terjed ki arra, amivel a haszonélvezeti jog tárgya a haszonélvezet keletkezését követően gyarapszik, kivéve, ha a gyarapodás a haszonélvezet tárgyának a rendes gazdálkodás körében való hasznosításából származik. Erre a legjobb példa egy olyan, egyszintes lakóház megvásárlása, ahol később a tetőteret beépítik. Ha a ház vásárlásakor a tulajdonos a meglévő egyszintes épületre biztosított haszonélvezeti jogot szüleinek, akik a házba be is költöznek, de később a tulajdonos a tetőtér beépítésével önálló bejáratú lakást alakított ki, erre már a szülei haszonélvezeti joga nem fog kiterjedni.

Vizsgáljuk meg, hogy a haszonélvezeti jog jogosultja ezen jogánál fogva a fent részletesen ismertetett tulajdonosi jogosultságok közül melyekre lesz jogosult és az mennyiben korlátozza a tulajdonos jogait.

Haszonélvezeti jogánál fogva a haszonélvező a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti. Éppen ezért a haszonélvező és a tulajdonos egymástól eltérő személyek.

Ebből az következik, hogyha a tulajdonosnak egy haszonélvezeti joggal terhelt lakása van, kizárólag arra jogosult, hogy a lakással rendelkezzen, azaz azt eladja, elajándékozza vagy adott esetben megterhelje (pld. hitelt vegyen fel rá). A tulajdonos ilyen jellegű rendelkezése azonban a haszonélvezeti jogot nem szünteti meg, az a tulajdonosváltozástól függetlenül fennmarad.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a haszonélvezeti jog jogosult(ak) a tulajdonost megillető jogok közül a lakással való rendelkezési jogot kivéve teljes hatalommal bírnak. Arra azonban nem jogosultak, hogy a haszonélvezeti jogot átruházzák, tehát maguk helyett mást állítsanak ebbe a pozícióba.

A haszonélvező felhatalmazással bír arra, hogy a lakást maga használja, oda a tulajdonos is csak a haszonélvező hozzájárulásával léphet be. Bár magát a haszonélvezeti jogot nem adhatja át másnak, de arra jogosult, hogy a birtoklás, használat és hasznok szedése jogát átengedje, ehhez nem kell hozzájárulást kérjen a tulajdonostól. Egyetlen korlátja van a haszonélvezeti jog gyakorlás átengedésének: ha a haszonélvező ellenérték fejében kívánja másnak biztosítani a lakást, akkor ezt csak akkor teheti meg, ha a tulajdonos – azonos feltételek mellett – a használatra, hasznosításra vagy a hasznok szedésére nem tart igényt.

Mint látjuk a haszonélvezeti jog átruházása és a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedése két külön fogalom. A haszonélvezeti jog átruházását a jogszabály tiltja, míg a jog gyakorlásának átengedését lehetővé teszi. A különbség a legjobban az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnél érhető tetten. A haszonélvezeti jog jogosultja az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzésre kerül. Ha jogosult lenne a haszonélvezeti jog átruházására, akkor szerződéssel maga helyett más személy bejegyzéséről rendelkezhetne. Ezzel szemben a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedésekor a haszonélvező, például amikor bérleti szerződést köt a lakásra, a tulajdoni lapon továbbra is mint haszonélvező szerepel, a bérlő személye nem jelenik meg. A bérlet lejártával pedig újabb bérlőnek adhatja át a birtoklás és a használat jogát.

A haszonélvező jogai és kötelezettségei a terhek és a károk vonatkozásában

A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.

A haszonélvező viseli – a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével – a lakással kapcsolatos terheket. Tehát a rendkívüli javítási és helyreállítási költségek akkor is a tulajdonost terhelik, ha a lakást nem is ő használja. Abban az esetben, ha ilyen munkák merülnek fel, a haszonélvezőnek a tulajdonost fel kell szólítania a munkák elvégzésére, illetve elvégeztetésére, és ha erre nem kerül sor, akkor a haszonélvező a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégezheti. A haszonélvező a tulajdonostól a haszonélvezet megszűnésekor követelheti a saját költségén elvégzett rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében beállott értéknövekedés megtérítését.

Kizárólag a haszonélvezőt terhelik a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségek, így minden fent nem említett költséget ebben a körben neki kell megfizetni. A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni – ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárításához vagy a kár következményeinek megszüntetéséhez a szükséges intézkedéseket megtegye.

Lássuk, hogy a lakással való rendelkezésen kívül mire jogosult a tulajdonos, ha haszonélvezeti joggal terhelt lakása van:

  • A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él, tehát a haszonélvező a tulajdonost ezen jogok gyakorlásában megelőzi.
  • A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni, ebből a célból az ingatlanba beléphet, egyébként a haszonélvezőt a birtoklásban, használatban, hasznok szedésében nem zavarhatja.
  • Ha a haszonélvező a dolgot nem rendeltetésének megfelelő módon használja vagy rongálja, illetve rendeltetését meg nem engedett módon megváltoztatja, továbbá, ha a lakásnak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, a tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet, ha tiltakozása nem vezetett eredményre. Ha a haszonélvező nem ad megfelelő biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását biztosíték adásáig felfüggesztheti. A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezetből fakadó jogok gyakorlását átengedte. Ebben az esetben a megfelelő biztosíték elmaradása esetén a bíróság a harmadik személyt a haszonélvező által a részére átengedett jog gyakorlásától eltiltja. Megfelelő biztosíték alatt általában meghatározott pénzösszeg letétbe helyezését, vagy más módon történő biztosítékként való átadását kell érteni.

A haszonélvezet megszűnik a határozott időtartam lejártával, a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, továbbá, ha a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát tekintve, hogy a haszonélvező és tulajdonos személyének mindenképpen el kell válnia egymástól.

A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni a tulajdonosnak, azonban azt az értékcsökkenést, amely a rendeltetésszerű használattal jár (pl. a burkolat elkopott) a haszonélvező nem köteles megtéríteni. Ugyanakkor, ha olyan jellegű értékcsökkenés következik be a lakásban, amely a rendes gazdálkodás körén és a rendeltetésszerű használaton túlmutat, akkor ezt kárként meg kell fizetnie a tulajdonosnak.

Fontos kiemelni, hogy amennyiben valaki a haszonélvezeti jog jogosult jogát megsérti, akkor ő ugyanolyan jogvédelmet élvez, mint a tulajdonos. Sőt mi több, az ilyen esetekben alkalmazott birtokvédelem a haszonélvezőt a tulajdonossal szemben is megilleti. Ezért mondjuk azt, hogy a használat vonatkozásában a haszonélvezeti jog „erősebb”, mint a tulajdonjog.

Haszonélvezeti jogot tehát akkor alapítunk, ha valakinek a lakás birtoklását, használatát, adott esetben a hasznok szedését akarjuk biztosítani akár a saját tulajdonosi jogaink csorbítása mellett is. Haszonélvezeti jog esetében a tulajdonos lemond ezen jogosítványok gyakorlásáról, tulajdonára, mint vagyonelemre tekint. Leggyakoribb esete ezen jogmegosztásnak éppen ezért a családtagok között fordul elő, amikor a szülők, vagy éppen a gyerekek számára kívánják a lakás használatát biztosítani a rendelkezési jog maguknál tartása mellett.