VÉGREHAJTÁS AZ INGATLANON
Amennyiben pénztartozásunk áll fenn valakivel szemben és azt nem rendezzük határidőre, a jogosult a tartozás nagyságától függően, hárommillió forintot meg nem haladó követelés esetén közjegyzői eljárás során, kizárólag peren kívüli eljárást, ezt meghaladó mértékű tartozás esetén polgári pert indíthat ellenünk. A polgári perben vagy peren kívüli eljárásban született jogerős bírósági határozat teremt alapot a jogosultnak arra, hogy végrehajtási eljárást kezdeményezzen ellenünk.
Mindenekelőtt tekintsük át, hogy milyen típusú eljárások során, milyen okiratok alapján kerülhet végrehajtási jog az ingatlanunkra, illetve milyen szabályok alapján történik az ingatlan végrehajtása árverés útján.
Amennyiben hitelintézettől kölcsönt veszünk fel és a kölcsön visszafizetésének biztosítására fedezetként ingatlanunkat felajánljuk, a hitelintézet minden esetben megköveteli, hogy a kölcsönszerződés és a jelzálogot alapító szerződés közjegyzői okiratba foglalása megtörténjen. Ezzel a lehetőséggel azért élnek, mivel a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat, amennyiben az tartalmazza
- a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
- a jogosult és a kötelezett nevét,
- a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
- a teljesítés módját és határidejét
és a teljesítés nem történik meg, a közjegyző jogosult az okiratot végrehajtási záradékkal ellátni, amely alapján már meg is indítható a végrehajtás minden külön bírósági eljárás lefolytatása nélkül.
Ha közös költség tartozásunk áll fenn, akkor a közgyűlés, illetve – felhatalmazás alapján – a közös képviselő jogosult az ingatlanra jelzálogjogot bejegyeztetni. A jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése azért fontos biztosíték a Társasháznak, mivel az ingatlan eladása esetén a vevő látni fogja a tulajdoni lapból, hogy tartozás terheli az ingatlant és feltételként fogja szabni a tartozás rendezését.
Ezen biztosítékon kívül a Társasházak általában fizetési meghagyásos eljárást kezdeményeznek, amely nem peres eljárás során a közjegyző lesz az, aki a kérelmező igényét eljuttatja az adósnak, akinek 15 napja van arra, hogy ellentmondással éljen. Ha a kötelezett ellentmond, akkor peres eljárás keretében, bíróság előtt folytatódik az ügy. Amennyiben ellentmondásra nem kerül sor, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és a közjegyzőnek lehetősége van arra, hogy a jogosult kérelmére a végrehajtási eljárást megindítsa.
A lakásunk vagy házunk, illetve telkünk után tulajdonosként, vagy haszonélvezőként terhelhet bennünket az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű építményadó és/vagy telekadó. Az ingatlan megvásárlását be kell jelenteni az önkormányzat részére és bevallást kell benyújtani az ingatlan adataival. A bevallás alapján az önkormányzat megállapítja a fizetendő helyi adó mértékét. Ezt követően két részletben, minden év március 15-ig, illetve szeptember 15-ig kell megfizessük az adót. Abban az esetben, ha a befizetés nem történik meg határidőben, az önkormányzat jegyzőjének, – mint a helyi adó vonatkozásában az adóhatóságnak – a tartozás beszedése érdekében nem szükséges peres eljárást lefolytatni, akár a bankszámlán történő inkasszó (beszedési megbízás) útján is behajthatja a követelését, vagy az ingatlanunkra végrehajtási eljárást is indíthat.
Az ingatlan vásárlása vagy például ajándékozással történő megszerzése kapcsán a tulajdonost, illetve a haszonélvezőt vagyonszerzési illeték fizetési kötelezettség terhelheti. A fizetendő illeték mértékéről és fizetési határidejéről az adóhatóság (NAV) fizetési meghagyás megküldésével értesíti a vagyonszerzőt. Amennyiben a felszólításban szereplő fizetési határidőt elmulasztjuk és jogorvoslattal sem élünk, ebben az esetben a jogerős fizetési meghagyás alapján a NAV jogosult a végrehajtási cselekményeket maga lefolytatni, illetve végrehajtót igénybe venni, melynek során az ingatlanunkat is végrehajtás alá vonhatja.
A végrehajtási eljárás megindulásához tehát minden esetben szükség van egy jogerős polgári, büntető vagy közigazgatási határozatra, amely lehet bírósági, közjegyzői vagy például adóhatósági határozat.
A bírósági végrehajtás jogszabályban meghatározott keretek között zajló állami kényszer intézkedés annak érdekében, hogy az adóstól a pénztartozást be lehessen hajtani.
A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, tehát a bankszámlán lévő összegből, az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából kell elsődlegesen behajtani.
Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható (ingó és ingatlan egyaránt).
Míg a bírósági végrehajtás során, a bírósági végrehajtók kötelesek bizonyos sorrendet tartani, miszerint a tartozás megfizetésére előbb fel kell hívni az adóst és csak teljesítés elmaradása esetén a bankszámláról leemelni, illetve munkabérből letiltani a tartozást, addig az adóhatóságnak joga van arra, hogy ilyen előzetes felhívás nélkül is inkasszót, vagy munkabér letiltást kérjen, illetve akár rögtön az ingatlanunkra vonatkozóan kezdjen végrehajtási eljárásba.
Az ingatlan végrehajtás során történő lefoglalása úgy történik, hogy a végrehajtó, illetve az adóhatóság végrehajtási osztálya a földhivatalban kezdeményezi végrehajtási jog bejegyzését a tartozás összegének és járulékainak (kamat, költségek stb.) erejéig. A végrehajtási jog az ingatlan tulajdoni lapján meg fog jelenni, illetve a bejegyzésről a tulajdonost közvetlenül is értesíteni fogja a földhivatal. Ha az ingatlan tulajdoni lapjára jelzálogjog van bejegyezve, akkor a földhivatal a végrehajtási jog bejegyzését kezdeményezőt értesíti ezen személyekről. Ennek azért van jelentősége, mivel a jelzálogjogosult hitelező – annak ellenére, hogy felé rendben történik a tartozás fizetése – jogosult a végrehajtási eljárásba bekapcsolódni és a tartozást egy összegben követelni, a saját követelését is behajtani. Erre azért van szükség, mert a jelzálogjog jogosult nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a biztosítéka, az ingatlan az adósnak más felé fennálló tartozásának végrehajtása során elvesszen.
Az adóhatóság által történő végrehajtási eljárásban az ingatlanfoglalás foganatosítására bármikor sor kerülhet. Nincs helye azonban ingatlan-végrehajtásnak a természetes személy és az egyéni vállalkozó adós, valamint a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakóingatlan esetén, ha a tartozás összege az 500 ezer forintot nem haladja meg.
Az ingatlan végrehajtása során meg kell határozni az ingatlan becsértékét, amely érték lesz az ingatlan kikiáltási ára. A végrehajtó az ingatlan árveréséről szóló hirdetményt a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles közzétenni az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában.
A bírósági végrehajtási hirdetmények a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar honlapján (https://arveres.mbvk.hu) érhetők el, míg az adóhatóság az árverési hirdetményeit a NAV Elektronikus Árverési Felületén (https://arveres.nav.gov.hu/) teszi közzé, ahol az árverésen való részvétel feltételei is megtalálhatók.
A végrehajtási árverés során az árverési vevő a vételár megfizetésével mondhatjuk, hogy tehermentes ingatlant szerez, hiszen a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:
- a telki szolgalom,
- a közérdekű használati jog,
- az ingatlannyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,
- a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve.
Ez azt jelenti tehát, hogy a korábban fennállt jelzálogjog és minden egyéb teher törlésre kerül.
Az árveréssel az adóst terhelő tartozás azonban nem feltétlenül szűnik meg. Ha az árverés során befolyt összeg nem fedezi a tartozások összegét, akkor a biztosítéki ingatlan árverése után, a fennmaradó összeget az adósnak más forrásból, vagy módon kell megfizetnie.
