SEGÍTSÉG, A SZOMSZÉD ETETI A KUTYÁMAT!
A kutya gazdája pedig nem érti, hogy miért „étvágytalan” kis vagy éppen nagy kedvence, vagy miért viselkedik máshogy, mint a megszokott. A kutyasétáltatás során aztán fény derül a problémára: a szomszéd csupa szeretetből az állattartó gazdi tudta nélkül a kerítésen keresztül eteti a kutyát mindenféle olyan étellel, ami az állat számára nem előnyős, vagy kifejezetten káros lehet (pl. édes sütemények, csirkecsont stb.). Hiába kérték meg udvariasan a szomszéd nénit, hogy ne tegye, továbbra is csinálja. Mit lehet ilyen helyzetben tenni, kihez lehet fordulni? Egyáltalán segíthet ilyen helyzetben a jog?
Milyen jogszabályokat kell megvizsgálni?
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény megalkotására abból a célból került sor, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.
Az állatok védelmével kapcsolatban széleskörű szabályrendszer került kialakításra az állattartókat érintően, hiszen alapvetően ők azok a személyek, akik akár a kedvtelésből tartott, akár a haszonállatokkal napi kapcsolatban vannak, együtt élnek velük, elsődlegesen ők azok, akik az állatokért felelősséggel tartoznak.
Az állatvédelmi törvényből eredő felhatalmazás alapján az Önkormányzatok Polgármesteri Hivatalának Jegyzője rendelkezik az állatvédelmi hatósági jogkörrel, és ez alapján az alábbi ügyekben járhat el:
• állatvédelmi panaszok kivizsgálása,
• hatósági eljárások,
• az állattartás általános szabályainak ellenőrzése, kötelezés,
• kedvtelésből tartott állatok tartási szabályainak ellenőrzése, kötelezés,
• állatvédelmi bírság kiszabása,
• veszélyes állatok tartásának (kivéve: veszélyes eb) engedélyezése, ellenőrzése,
• állatotthon létesítésének engedélyezése, a szolgáltatás ellenőrzése,
• állatbemutató megtartásának engedélyezése,
• ebösszeírás.
A 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet szól az állatvédelmi bírságról. Az állatvédelmi bírság alapösszege tizenötezer forint. A jogszabályban meghatározottak szerint ezt az alapösszeget az eset súlyossága alapján kell felszorozni az adott esetre érvényes szorzóval.
Az általunk írt „engedély nélküli kutya-etetések” jó esetben nem befolyásolják közvetlenül az állat jólétét, illetve érvényes rá az a szabály is, hogy tíz vagy annál kevesebb gerinces állat egyedét érinti, így az alkalmazandó szorzó 1 lesz. Ha az állat egészségét ezzel veszélyeztette, akkor a bírság ennek ötszöröse. Ha az ártatlannak tűnő etetés miatt az állatnak baja esik, akkor a bírság akár tízszeres is lehet. Ha több, a jogszabály által meghatározott eset egyszerre fordul elő, akkor az egyes szorzókat össze kell adni, és a bírság végösszegét így kell megállapítani.
Természetesen a bírság összegén felül a tulajdonos kérheti kárának is megtérítését, amely praktikusan ilyenkor az állat orvosi kezelési költségének megtéríttetését jelenti.
A törvényi rendelkezésen kívül figyelembe kell venni az adott város, község önkormányzati rendeltét, amely az állattartás és az állatvédelem felügyeli jogkör gyakorlásán túl, mind az adott település állattartóira, mind pedig általánosan minden személyre és szervezetre kihatóan állapíthat meg további szabályokat.
Az önkormányzati rendeletek szokásos rendelkezése az, hogy kifejezetten megtiltják az állatoknak a közterületen vagy közterületnek nem minősölő helyen történő etetését. Ezen szabályozással azt kívánják elérni, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a kóbor állatokat bárki a településre, illetve adott helyre szoktassa, hiszen az köztisztasági és járványügyi szempontból sem jelent biztonságot. Addig, amíg az önkormányzatok által vezetett ebnyilvántartás alapján az állatok és gazdájuk visszakereshetők és elérhetők, addig a kóbor kutyák, főleg falkába tömörülve kifejezetten veszélyesek lehetnek mind az emberre, mind pedig más állatokra is. Éppen ezért szoktak az önkormányzatok szabálysértési eljárás keretében az ilyen esetekben akár 50.000,-Ft összegű pénzbírságot is kivetni arra, aki például a társasház előtti területen rendszeresen élelmet szór ki és egyrészt eteti, másrészt a házhoz is szoktatja a szabadon élő állatokat, legyenek ezek kutyák vagy macskák. Pénzbüntetést természetesen nem von maga után például a madáretető kihelyezése.
A közigazgatási és hatósági ügyeken túl azonban az is előfordulhat, hogy az állatot etető szomszéd, vagy harmadik személy ezzel akár az állat halálát is okozza. Nem kerülhető meg ennek büntetőjogilag történő vizsgálata sem.
A büntetőjog külön tényállást fogalmaz meg állatkínzás elnevezéssel, amely tényállás a gerinces, illetve veszélyes állatokra terjed ki, és amely cselekményt megvalósítani kizárólag szándékosan lehet. Ha tehát valaki szándékosan olyan ételt, vagy egyéb más dolgot etet meg a kutyával, amely miatt az állatnak maradandó egészségkárosodása lesz, vagy elpusztul akkor ez bűncselekményt valósíthat meg. Ezekben az ügyekben a rendőrség, illetve az ügyészség jár el és ha vádemelésre kerül sor, bíróság dönt az elkövető bűnösségéről.
A fentiek tükrében tehát elsődlegesen nekünk, mint felelős gazdiknak kell mindent elkövetnünk, hogy kedvencünk ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy az ellenőrzésünk nélkül bármit megetethetnek vele. Igyekezzünk úgy kialakítani a tartási körülményeket, hogy erre ne kerüljön sor, ugyanis bármely jogi eljárást is kezdeményezünk elsődlegesen azt fogják vizsgálni, hogy állattartóként mi magunk megfelelően jártunk-e el, hogy az állatunkat megvédjük minden olyan eseménytől, ami az egészségét veszélyezteti.
