A lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának/vagyonértékű jog megszerzéséhez kapcsolódó vagyonszerzési illeték szabályai az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben (továbbiakban: Itv.) kerültek szabályozásra.

Aki ingatlant, vagy ingatlanhoz tartozó haszonélvezeti jogot szerez, azt vagyonszerzési illeték fizetési kötelezettség terheli. Fontos leszögezni, hogy az illeték nem adó, függetlenül attól, hogy szintén állami bevétel és beszedésére a NAV jogosult. Az adóhivatal a lakás vásárlásáról úgy szerez tudomást, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóság a részére benyújtott ingatlan adásvételi/haszonélvezeti jogra vonatkozó szerződést és a B400-as jelzésű ún. ÁNYK nyomtatványt – amelyet az okiratszerkesztő juttat el a földhivatalba a szerződéssel együtt – megküldi a NAV-nak.

Az általános szabályok szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4%, ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegre kell alkalmazni az illetékkel kapcsolatos szabályokat.

Forgalmi értékként általában az ingatlan adásvételi szerződésben meghatározott vételárat veszi figyelembe az adóhatóság, azonban tudni kell, hogy a NAV-ot önálló illetékalap megállapítási jog illeti meg, ami azt jelenti, hogy akár a saját adatbázisa útján, akár helyszíni szemle igénybevételével a szerződésben rögzített értéktől eltérhet és a szerződéstől eltérő – jellemzően magasabb – forgalmi érték alapul vételével határozza meg az illetéket. Az illeték összegét tehát a NAV szabja ki és szólít fel a megfizetésére, melyről külön határozatban értesülünk, fizetési meghagyás formájában.

Lakásvásárlás esetén az illetéktörvény az alábbi főbb kedvezményeket biztosítja az általános szabályhoz képest:

Magánszemély vagyonszerző esetén az illeték alapja

a) lakástulajdonok cseréjekor az elcserélt lakástulajdonok,

b) lakástulajdon vásárlásakor, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző három éven belül vagy a vásárlást követő egy éven belül eladja, a vásárolt és az eladott lakástulajdon – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének különbözete. Ezesetben nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.

Ha a magánszemély több lakástulajdont cserél, illetve a vásárlást megelőző három éven belül vagy a vásárlást követő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakáscserével, lakásvásárlással szemben – a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő, azonos jogcímű – a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező egyetlen cserét, értékesítést lehet figyelembe venni.

Első lakástulajdonhoz kapcsolódó kedvezmények:

–           az illetékkötelezettség keletkezésekor a 35. életévét be nem töltött fiatal az első lakástulajdonának (tulajdoni hányadának) megszerzése esetén az egyébként fizetendő illeték 50%-ig terjedő kedvezményre jogosult, ha az egész lakástulajdon forgalmi értéke a 15 millió forintot nem haladja meg.

–           A magánszemély első lakástulajdonának (tulajdoni hányadának) megszerzése esetén az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmére – a kérelemben megjelölt időtartamra, de legfeljebb az esedékességtől számított 12 hónapra – havonként egyenlő részletekben teljesítendő pótlékmentes részletfizetést engedélyez.

Első lakástulajdont szerzőnek az minősül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga. Nem minősül első lakástulajdont szerzőnek az, aki a fenti kedvezmények valamelyikét az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően igénybe vette.